Ezletttttt:)))

Hát bevallom a vasárnap esti móka koronája volt a hétvégi duhajkodásnak. A meggy ott rohad a fán, mert megtehetjük, ugye Szabi:)A pénteki balatoni havazás nagyon meglepte a meterororológusokat, de lehet feeee vóóót ütve. A pénteki parti egyéb megállóit nem elemezném mélységeiben, mert csak; de jól megfáztunk másnapra, legyen ennyi elég jerekek (ja és a tükör köllött vóna, kajakra, meg a többiek akik nem voltak ott és nem is jötek később se, Aitnerbácsi)....Szombaton este Pálágzimester rágyújtott, szóval nem kell ecsetelnem állapotát, a spindlipartin fedik újoncot avattunk Tomszi és Dr. Lákics kollegával Frici személyében, aki kicsit azééé elment sétálni közben:))) Százados kollega és a Tizedes elvtárs, szóval a tiszti kar, pedig igggen komoly művésznőőők társaságában először kint vallottak örök szerelmet egymásnak a holdvilágos diófa árnyékában, majd eme láthatatlan köteléknek alakot adva forrtak eggyé a szüleim drága pénzen vásárolt pillangóheverőin és a két udvarra néző szobából hallatszódó alkoholos vágyfokozóval megfűszerezett erotikus csatározások puffogásai, anyai simogatásként altatták el az esti borkostóló utolsó túlélőit. Tomamester megfeszített és elkeseredett próbálkozással próbálta meg penzumát megsemmisíteni, de a játékostársak ébersége, baráti szeretete, pótolta a teraszkorlátom repülési pályáját befejező felespoharat és a folyékony arany csak lecsúszott meglátogatni a borban úszó izzó poklot, hogy aztán kézen fogja és felvigye aludni a böngyörhajú alfást (aki talán az egyetlen a világon, aki képes volt jó helyről venni a 45ösét). Cicó szombati kóborlásából megtérve ( mert Gigiiii, meg gyün aaaz) még nem tudta, hogy szendvicsként végzi másnap, de sajnos Vikit akaratlanul allergiássá téve búcsúztunk, a kötelességtudattal és odafigyeléssel felvértezett idegileg teljesen padlón lévő Béder mestertől is. A vasárnap esti meglepetésbuli, sötét lóként vágtattok be a felejthetetlenség toplistájába, azonban már egy kissé megfogyatkozott, de annál nagyobb reményekkel teli gruppo compatto-val. Szteeefán bácsit és édes mézes cimboráját karonfogva kezdünk bele a zsugába és hirtelen azon kaptam magam, hogy az idő közben újra játéklehetőséget kapó Pétá és a századosúr felespohárba chipmixet szétpréselve - melyet borral, konyakkal és hamuval tettek élvezhetőbbé -, elnökségi mivoltukból kifolyólag egyöntetűen megszavazták a győztesnek fogyasztásra, tudván hogy akarni fogja. Az időközben - szintén az elnökség szuverenitásának köszönhetően - megszavazott új szabály, először Fricibácsit rántotta magával egy pohár vörös és egy pohár mézes triunvirátusával. Ezt követően kezdett a társaság kiszakadni a való világ zárt burkából, hogy a végén meztelenül rohangáljon az esőben, csulásan, banánosan, kólásan, sebektől megvágva és a tuja bokrok lehulló leveleivel a hajában a józanság szemernyi szikrája nélkül....annyi bizonyossá vált számomra a másnap reggeli takarítási és kertújraépítési munkálatok során, hogy ahogy Pálázzzi mester mondaná:"okosabb nem lettünk", mindenesetre gazdagabbak igen, ezzel a hétvégi őrülettel emlékeink moziverzumába és egy újabb pecsét került barátságunk:) brigádnaplójába...forza folyt.köv.......G.