Öreg kakas nem vén kakas

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas.
> A tyúkász - aki már maga is benne járt a korban
- átérezvén az öreg > kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani. El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen szólt
> öreg társához:> - No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a
> továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot! Az öreg - félve a
> nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszum-készen állt a > kérdéshez...
> - Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk
> itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is
> marad annyi!>
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas -
> Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás> tanfolyamaimmal, menedzser szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba?
> Enyém mind a száz!
> - Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös> tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss a te korodban nyomomba se érhetsz.
> - Azért próbát tehetnénk...
> - ... próbát?
> - Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé> a száz tyúk!
> - Versenyt? Futni? Veled?
> - Persze.
Korunk a verseny kora, miért ne?
> Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb
> tyúk kárálására megkezdődött a verseny
> Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva
> erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre...

> A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász,
> miközben újratöltötte a puskáját:
> - Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....>>>>